Új sorozatunkban partnerlapunk, az Újvárad folyóirat szerkesztőitől és munkatársaitól olvashatnak tárcákat, heti rendszerességgel. Elsőként Tasnádi-Sáhy Péter színházrendező, a Várad folyóirat korábbi irodalom rovatának szerkesztője, most az Újvárad trialóg rovatának vezetője írt Göteborgról és Jöteborjról – közben pedig valami másról.
Jöteborj és Göteborg – bár persze nem, de mondjuk így – két város. Jöteborjban, bent, svédek élnek, Göteborgban, bent, pedig – vigyázat, főszereplőveszély! – ők, akik szintén svédek. A különbség (nem) csak annyi, hogy a svédek ott, Jöteborjban, bent, sokan vannak, ők, a szintén svédek pedig ott Göteborgban, bent, (nem) egyedül.
Stadsteater, Konserthuset, Konsthall, Ullevi, Gamla Ullevi, Trädgårdsföreningen (benne Lagerhuset), Skansen Kronan, Skansen Lejonet – ez mind van bent, Jöteborjban a svédeknek; van nekik sok minden más is, de ezeket tudom hirtelen mondani.
Göteborgban, bent, is van Stadsteater, Konserthuset stb. – ez mind van bent, Göteborgban nekik (svédeknek), mint ahogy az a sok minden más is, épp mint a svédeknek Jöteborjban.
A svédek és ők (svédek) folyton-folyvást találkoznak egymással, mikor az egyik kerekezik bent, az Ullevinél Jöteborjban, a másik bent, az Ullevinél Göteborgban, nap mint nap mondják egymásnak hé meg hé dó, így köszönnek egymásnak a svédek és ők (svédek) ott bent Jöteborjban, ott bent, Göteborgban. Mondanak egymásnak mindenféle mást is, amiket nem értek, viccelődnek egymással a svédek és ők (svédek), hiszen vidám találkozások ezek; lal-la.
A svédek Jöteborjban kint is élnek. Nem annyian, mint közvetlenül Jöteborjon kívül, az agglomerációban, merthogy a svédek ott élnek igazán, kívül Jöteborjon, az agglomerációban és persze a kis szigeteken, ott kívül Jöteborjon élnek az igazán svédek.
Azért a kinti Jöteborjban sem élnek kevesen, mert ott a svédeken kívül vannak nem (egészen) svédek is; tételesen: majdnem svédek, még nem svédek, alig svédek és sosem lesznek svédek.
A benti jöteborji svédek ritkán, vagy inkább sosem mennek a kinti Jöteborjba, a kinti jöteborji svédek és nem (egészen) svédek pedig csak akkor mennek a benti Jöteborjba, ha dolguk akad. Nem mindenkinek akad. Kinek nem akad, éli nem (egészen) svéd világát kint, Jöteborjban; bolton felirat: oreintal och Svensk varor, azaz – szabad fordításban, csak a hangulat végett – keleti és svédek áruk.
Az agglomerációs igazán svédek csinálnak, ami jól esik nekik, megtehetik.
A kinti Göteborgba út már nem vezet, a táj, amin keresztül oda lehetne jutni, átalakult valami egészen mássá, a villamos, még a benti Göteborgból is, csak és kizárólag a kinti Jöteborjba visz.
Mehetnének esetleg – ők (svédek) – a kinti Jöteborjba, hiszen az pont úgy hegyes-tavas-erdős tájon elszórt lakótelep, de hát az mégsem a kinti Göteborg. A kanyaroknál, például, kiritkították, átláthatóbbá tették a fás részeket, hogy a kinti jöteborji svédek és majdnem svédek ne féljenek annyira az alig svédektől és a sosem lesznek svédektől. A házakat színesre festették, a játszótereket felújították, így emlékeztetik a kinti jöteborji svédeket arra, hogy svédek, és feledtetik a nem (egészen) svédekkel, hogy (még) nem svédek. Az igazán svédek már az agglomerációhoz tartozó szemközti domboldalra épített házainak látványa különbözőképpen hat a kinti Jöteborj lakóira: a kinti jöteborji svédekben rájuk pillantva felébredhet a kétely, talán nem is mindörökké-svédek, a fejlődésre képes átmeneti formáknál pedig egy ilyen kósza pillantás katalizátorként hat az evolúciós folyamatban, az út elején, illetve félúton megakadtakat viszont frusztrálja. Ilyesmi (modern házak a szemközti domboldalon) a kinti Göteborgban nincsen, viszont ott van a hegynek fel mozgójárda, amit még a gyárakból hazatérő megfáradt kezdetektől-svéd munkásoknak szántak, ilyenek, mármint gyárból hazatérő, kezdetektől-svéd munkások viszont a kinti Göteborgban ritkaságszámba mennek. Ezeket, mármint a mozgójárdákat, a kinti Jöteborjban busz pótólja, egészen a dombtetőig (57-es, Tycho Brahes Gata till Gärdsås Torg).
Azért vannak szinte direkt egyezések, sok minden olyan a kinti Jöteborjban, mint a kinti Göteborgban a hegyen-tavon-erdőn kívül is. Ugyanaz az utcák elhelyezkedése, neve (kivéve az önhatalmúlag kikiáltott Str. S. Petöfit) a házak alakja, csillag, banán, főleg a banán, málna- és áfonyabokrok, öregotthon, állatsimogató, mellette kis játszótér, patakba gyűjtött esővíz, van hely a nagy csúszdának a meredek lépcső mellett, szinte látni a homokozót a benőtt fűfolt helyén, van sárga bódésor, benne barkácsórák gyerekeknek (svédül: pyssel för barn), még a foglalkozás vezetőjének a neve is ugyanaz a táblán, ugyanazzal a kézírással kiírva a kinti Jöteborj-ban, mint a kinti Göteborgban…
Dehát ez mégiscsak a kinti Jöteborj, ők (svédek) nem itt laknak a banán alakú házakban az önhatalmúlag kikiáltott Str. S. Petöfi 1. számban, meg a 3. szám felett, és még ki tudja, hány helyen, nem vágnak át az erdőfolton, nem szedik le az áfonyát, nem visznek gyereket állatsimogatóba, kis játszótérre az állatsimogató mellé, patakban gyűjtött esővizet nézni, nem húznak a segélyből vett áruval megrakott babakocsit a meredek lépcső melletti rámpán hisztis gyereknek nyugtatólag hasznosat hazudva, nem csúszdáznak a nagy csúszdán (hiszen nincs csúszda), nem homokoznak a fűfolt helyén (hiszen nincs homokozó), nem viszik a gyereket barkácsolni (pyssel för barn), pedig a név a táblán ugyanaz.
Ők (svédek) ezt a sok mindent – erdőfolt átszelést, málna- és áfonyaszedést, gyereket állatsimogatóba-játszótérre-esővizet nézni vivést, babakocsihúzást, hasznosat hazudást, csúszdázást, homokozást, gyerek barkácsoltatást szigorúan a kinti Göteborgban csinálják most és mindörökké, attól sem zavartatva, hogy oda, az időközben átalakult tájon át út már nem vezet.
Mindeközben természetesen kerekeznek, köszöngetnek és viccelődnek a svédekkel a benti Göteborgban, a benti Jöteborjban; lal-la.
Ámen.
Hozzászólások